Az úszás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Az egyik olyan sport, ami már az ókorban is kedvelt szabadidős tevékenységnek számított. Sportcéllal, és hobbiból is űzhető, valamint rekreációs tevékenységként is kiváló. Az egyik leghatékonyabb mozgásforma, hiszen a legtöbb izomcsoportot egyszerre mozgatja meg. Kicsi a sérülés, és a túlterhelés veszélye. Egyszóval: ideális.
Az úszást sokszor tartják unalmas, monoton sportnak, pedig négyféleképpen is lehet haladni a vízben. Négy úszásnemet különböztetünk meg, amelyeknél miközben dolgoznak a láb és kar izmai, különböző terhelést kapnak mindegyiknél. Nézzük meg ezeket részletesebben, melyik úszásnem mely izmokat hogyan terheli, és melyikkel lehet leggyorsabban haladni a vízben.
Mellúszás
A mellúszás a leggyorsabban megtanulható úszásnem mind közül. Amikor úszni tanulunk akkor először ezzel fogunk találkozni. Az úszósport korai szakaszában is legfőképpen a mellúszás volt elterjedt. Azonban ahogy a sportversenyek fejlődésnek indultak, a technikák is folyamatosan változtak. A mellúszás során mindkét lábunkat a béka mozgásához hasonlóan használjuk, eközben karjainkkal egy szívformát írunk le. A gyakorlat végén a kezünket kinyújtjuk, a fejünket a vízbe helyezzük, és egy kicsit siklunk a felszínen. Ezt a folyamatot ismételjük folyamatosan. A mellúszás a legösszetettebb mind közül, levegővétele az úszásnemek közül mégis az egyik legkönnyebb. Technikája a mellúszó kartempóhoz kapcsolható. Amikor húzás alatt kiemelkedünk a vízből, akkor veszünk levegőt. A mellúszást úgy is kivitelezhetjük, hogy miközben a lábunk és a karunk mozog, fejünk kint van a vízből végig egyáltalán nem tesszük bele. Mivel a karunkkal folyamatosan toló mozdulatot végzünk, így a vállizmokat erősíti, a lábmunkának köszönhetően – mivel folytonos rúgó mozdulaotokkal tudunk előre haladni, a láb izmaira is nagy hatást fejtünk ki.
Hátúszás
A hátúszás olyan úszásnem, amelyet hátunkra fordulva kell végezni, karunk és lábunk pedig ollószerűen egyszerre mozog. Úszás közben a menetiránynak háttal helyezkedünk el, így nem látjuk, merre haladunk. Karunkkal felváltva végzünk körkörös mozdulatokat. Amikor a karunk a vízben van, toló mozdulattal haladunk előre. A lábunkkal végzett folytonos ollozó mozgás pedig ezt felgyorsítja. Mivel itt karunk toló mozdulata adja a lendületet, próbáljuk mindig minél nagyobb erővel tolni a vizet, és minél mélyebbre húzni, ezért úszás közben egy kicsit mindig oldalra fordulunk a toló mozdulat után. A fej eközben nem mozdulhat el oldalirányba, annak egyesenen kell állnia. Ha a fej elmozdul úszás közben, érdemes egy kissebb tárgyat, például egy májkrémesdobozt ráhelyezni, és ezzel gyakorolni a hátúszást.
A hatékony, és tökéletes hátúszás elsajátítása nem egyszerű, mert figyelni kell a forgó vállakra és hogy a vízben minél mélyebbre nyúljunk. Az is fontos, hogy helyesen tarstuk a kezünket és a fejünket. Figyeljünk arra úszás közben, hogy a hasunk, lábfejünk és a vállunk egy vonalban legyenek, ez legyen a kiinduló helyzet. Ha ez megvan, akkor elkezdhetjük a lábunkat fel le mozgatni, majd hozzá kell koordinálni a kar mozdulatait. Ezt próbáljuk összehangolni, és ha már jól megy, minél gyorsabban haladni a vízben! Hátúszásnál a forduló, úgy történik, hogy a fal előtt hasra fordulunk, majd összegörnyedve érkezünk meg a fal tövébe, ahol egy bunkfenccel fodulunk meg úgy, hogy ezt követően fejünk ismét a plafon felé forduljon. Ügyeljünk arra, hogy a talpunk a falhoz érjen, és jól el tujuk lökni magunkat.
Gyorsúszás
Ez az úszásnem mindközül a leggyorsabb haladást teszi lehetővé. A láb ollózó mozgást végez, közben az arc lefelé néz a medence alja felé, a kezek a fej fölé emelkednek, és malomkörzéshez hasonló mozdulatokat végeznek. Először kinyújtuk a kezünket, majd letoljuk a víz alatt egészen a combunkig. A levegővétel úgy történik, hogy oldalra fordítjuk a fejünket, mindig abba az irányba, amelyik karunkkal éppen húzunk. Minél erőteljesebben toljuk a kezünket a víz alatt annál gyorsabban haladunk, mivel ez adja a sebességünket, melyet kiegészít a lábtempó. Amire figyelni kell gyorsúszás közben, hogy a tenyerünk mindig lefelé nézzen, mivel ezzel fogjuk a vizet, illetve az ujjak össze legyenek zárva. A belégzést minden második, vagy harmadik kartempónál végezzük, fejünkkel mindig oldalirányba fordulva. A sebességünk nem attól, függ, hogy hány karcsapást végzünk egységnyi idő alatt, hanem hogy milyen a tecnikánk.
Pillangóúszás
A négy úszásnem közül a legfiatalabb. Ezt a mozgásformát a német származású Erich Rademacher találta ki. A sportoló mellúszás közben mindkét karját kiemelte a vízből, és így nyúlt be a falhoz, amikor célbaért. Ebből kifolyólag nagyon sokáig a mellúszás lábtempóját használták hozzá. A FINA csak 1952-ben ismerte el negyedik úszásnemként. A pillangót ma a következőképpen ússzák: a karokat a fejünk fölé emeljük, majd onnan mind a kettőt egyszerre letoljuk a víz alatt. Ezután rögtön mindkét kart kiemeljük a vízből, vissza a fejünk fölé. Eközben a lábunkat szorosan összezárjuk, törzsünkkel pedig a delfin mozgását utánozzuk. A lábunkkal tudunk segíteni, hogy a felsőtestünk minél jobban kiemelkedjen. A pillangó számít a legnehezebb úszásnemnek, mivel nagy erő kell ahhoz, hogy mindkét karunkat egyszerre ki tudjuk emelni a vízből, és eközben levegőt is tudjunk venni. Ez az úszásnem kiválóan erősíti a hasizmot, valamint a karokat.